Történelmünk

Településünk viszonylag igen fiatal, hiszen az 1879-es Tiszai árvíz hatására elpusztult Algyő település lakói számára alapították. Az új település céljára Őrgróf Pallavicini Sándor ajánlott fel saját birtokából területet, így az adományozóról kapta községünk a nevet, "Sándorfalva"

Településünkön már az alapítás után pár évvel sok egyesület, kör létezett. Már 1904-ben próbálkoztak az iparosok és a kereskedők szervezetet létrehozni érdekeiket képviseltetve, de ez igen rövid életű volt. 1907-től kezdődően kezdte meg működését a Sándorfalvi Iparosok Köre, mely a felnőtt iparosságot fogta össze. 1924-ben alakult meg az Iparos Ifjak Önképző Köre. Párhuzamosan szakmai érdekképviseleteként leginkább 1925. május 28-án alakul ipartestület néven futó helyi szervezet szolgált, aminek Takó Márton asztalos mester volt az első elnöke. Érdekes módon kevés információ maradt fen a működéséről. Annyi bizonyos, hogy 1936-ban megszűnt és egy másik település szervezetébe olvadt be. 

A Sándorfalvi Iparosok Köre és az Iparos Ifjak Önképző Köre nevű szervezetek utódaként keletkezett 1937-ben az Iparosok és Iparosifjak Köre. Mely a község társadalmi életében komoly szerepet kapott, céljuk elsősorban az iparosság összefogása és a szakmai érdekeinek képviselete. Az egyesület szigorúan kötötte magát az alapszabályzatában rögzítettekhez és elhatárolódót a politikai állásfoglalástól. A kultúra terén végzett munkájuk eredményeként jött létre az öntevékeny, állandó színjátszó csoport, amely előadásainak bevételeiből finanszírozott a kör egy könyvtáralapot: 1947-ben már 1000-ren felüli könyv-állományuk volt. A tagok rendelkezésére álló könyvtárba rendszeresen járattak képes folyóiratokat és szaklapokat is. Bálakat is szerveztek és híres dalárdája is volt a körnek, mely a vigalmi bizottság munkásságának eredménye. 1974–ben a kör belügyminisztériumi rendeletre megszűnt és évekkel később helyére a Kisiparosok Országos Szövetsége lépett.

Tagnyilvántartó könyvünk legrégebbi bejegyzése szerint Siska Antal villanyszerelő kisiparos 1951. március 19-ei dátummal kapott iparigazolványt, ami önmagában is jelentős tény, hiszen Sándorfalva villamosításához kapcsolódik. A kisiparosok szövetkezetének létrejöttével csökkent az önállóan dolgozó kisiparosok száma: 27 főre. Az áttörés a 70-es évek végéig váratott magára: 1987-ben alakult a KIOSZ alapszervezet már 214 tagot tartott nyilván. Ekkor már külön a tanács által biztosított irodában fogadták a tagjaikat. Anyagi okok miatt töbre nem futotta. Ez az áldatlan állapot fogadta 1990-ben a Sándorfalvi Ipartestület önkéntesség alapján megmaradt tagjait is. Az igazi változások az 1991-es vezetőségi választással kezdődtek. Kiss János elnök, Bucholz Zoltán, Barna László, Csurgó Szilveszter, Horváth Mihály, Horváth Sándorné, Szepesi József, Szúnyog Katalin és Dudás Zoltán voltak ekkor az elnökségi tagok. Lefoglalóztak egy igen leromlott állapotban lévő magánházat, aminek kifizették a teljes vételárát, felújították, és használhatóvá tették. Így ipartestületünk saját tulajdonú épülettel rendelkezik, de ez nagyon sok ember és szervezet kemény munkájának és közreműködésének köszönhető. Elsősorban az Ipartestület Országos Szövetségének, hiszen a kölcsönük nélkül 1997. augusztus 4-én nem kerülhetett volna sor az épület ünnepélyes átadására. Természetesen a helyi önkormányzat anyagi támogatása, a tagok adományai és a munkájuk is lényeges volt az előre lépésben. Már új elnökség fogadta az ünnepélyen a tagokat és vendégeket: Bodor Jánosné elnök, Márki Zoltán, Domonkos István, Horváth Sándorné, Kothencz József, Miklós Józsefné és Nadobán János. Örökös tiszteletbeli elnök lett Horváth Mihály. Az épület rendbe hozása igen nehéz anyagi helyzetbe hozta az ipartestületünket, így a fennmaradáshoz szükségessé vált, hogy vállalkozást indítsunk be. Így az 1998-as választások elnökségi tagjai bérbeadással és egyéb irodai szolgáltatással kívánták biztosítani a testület fennmaradását. Elnökségi tagok: Ambrus László elnök, Márki Zoltán alelnök, Domonkos István, Kothencz József, Sári József és Gémes József, Paragi Sándor póttagok.